Az indiai gondolkodás
alapja: az igazság önmagában is győzedelmeskedik.”
(Ezt én úgy értelmezem, hogy
ha egyetlen ember oldalán áll az igazság, ezrekkel szemben is győzelemre
viszi.)
„Az igazság egyszerű.
Nyilatkoztasd ki, hagyd, hadd álljon helyt magáért. Vigyázz, nem
bonyolítsd!”
„A téren és időn túl
rejlő, mélyebb valóságban mindannyian egyetlen test részei vagyunk.” (Sir
James Jeans)
A helyes étrend és életmód
által elkerülhetőek a néhány évtizeddel korábban még teljesen normálisnak
tartott szívbetegségek és az artériák megszilárdulása. A magas vérnyomás
hatékonyabb kezelésének és a zsírban szegényebb étrendnek köszönhetően az
elmúlt időben 40 százalékkal csökkent a korábban szintén az időskor természetes
velejárójának tartott agyvérzések száma.
Az aggkori szenilitás tünetei
visszavezethetők a vitaminhiányra, a nem kielégítő étrendre és a
dehidratációra.
Hippokratész már a nyugati
orvostudomány hajnalán kijelentette, hogy „még a halálos betegek is
meggyógyulhatnak, ha hisznek az orvos hozzáértésében.
Az emberi testben lévő sejtek
száma ötvenbillióra tehető.
Az emberi sejteknek
valahogyan sikerült eljutniuk az intelligencia magas fokára.
Az intelligencia mindenütt
jelen van a testünkben.
Saját belső intelligenciánk
sokkal magasabb rendű, mint bármilyen külső dolog, amivel helyettesíteni
próbáljuk azt.
Az intelligencia sokkal
fontosabb, mint a testet alkotó anyag, mivel intelligencia nélkül az anyag
irányítatlan, alaktalan és kaotikus lenne.
Mindannyian sokkal inkább
hasonlítunk egy folyóra, mint bármi egyéb, az idő és a tér keretei közti börtönzött, egyetlen pillanatba dermedt dologra.
Testünk atomjainak 98
százaléka egy évvel korábban még nem is létezett.
Minden harmadik hónapban új
csontvázra teszünk szert.
Bőrünk minden hónapban
megújul.
A gyomor belseje négynaponta
újjáalakul, az elfogyasztott étellel kapcsolatba lépő, felszíni sejtek pedig
ötpercenként újulnak meg.
Bár a máj sejtjei csak
roppant lassan változnak meg, folyamatosan új atomok áramlanak keresztül
rajtuk, akár a víz a folyómeder egy adott pontján, és ezek az atomok hathetente
egy új májat hoznak létre.
A gondolkodás nem más, mint a
világ letükrözése.
Mielőtt Alexander Fleming
„felfedezte” volna a penicillin baktériumölő hatását, már több mint
száznegyven alkalommal megfigyelték, sőt dokumentálták is ezt a jelenséget.
Korábban azonban az összes kutató bosszankodott, hogy gondosan növesztett
laboratróiumi baktériumkultúráikat tönkretette a zöld penész támadása.
Fogantatásunk pillanatától
egészen a halálunk percéig testünk minden egyes sejtje rendelkezik a DNS
valamennyi képességével. Ezen állítást bizonyítja a klónozás is: elméletileg
lehetséges, hogy megfelelő körülmények között, mondjuk, egyetlen arcsejtből
létrehozzuk önmagunk tetszőleges számú, az „eredeti példánnyal”
tökéletesen megegyező másolatot.
A neurotranszmitterek az
agyból kiinduló hírvivők, üzenetközvetítők, akik minden szervünkkel tudatják
aktuális érzelmi állapotunkat, vágyainkat, emlékeinket, megérzéseinket és
álmainkat. Ezen események egyike sem kizárólag az agyban játszódik le, és
egyikük sem pusztán mentális természetű, mivel mindegyikük lefordítható kémiai
üzenetek formájára. A neurotranszmitterek minden egyes sejt életére hatást
gyakorolnak. Bárhová is akar eljutni egy gondolat, e vegyületeknek is el kell
jutniuk oda, és egyetlen gondolat sem létezhet nélkülük. Gondolkodni annyi,
mint elvégezni bizonyos, az agyban lejátszódó, kémiai folyamatokat, amelyek
aztán válaszok egész zuhatagát váltják ki testünkben.
Az alvás és a fájdalomtűrés
egyaránt bizonyos, az agyban termelődő hírvivőktől függ.
Testünk nem más, mint
gondolkodásunk háromdimenziós képe.
Gondolataink egész testünkre
kivetülnek.
Az arckifejezések folyamatos
játéka alapján szó szerint olvashatunk mások gondolataiban, és öntudatlanul
érzékeljük a testbeszéd hangulatokat és szándékokat jelző, ezerféle gesztusát
is.
… már azonban kezd
világossá válni, hogy alapvetően gondolatok vagyunk, amelyek megtanulták,
hogyan hozzanak létre egy fizikai természetű gépezetet.
Az intelligencia-impulzusnak
a gondolaton és az adott molekulán kívül van még egy harmadik összetevője is,
ez pedig nem más, mint az úgynevezett láthatatlan komponens: a CSEND.
A sejtek emlékei túlélhetik
magukat a sejteket.
A sejt nem más, mint egy
emlék, amely némi anyagot épített maga köré, egy sajátságos mintát hozva létre
ezáltal. Testün csupán az a hely, amelyet az emlékezet az otthonának nevez.
Ha az ember méregteleníti egy
drogfüggő személy szervezetét, és néhány éven keresztül távol tartja őt a kábítószerektől,
a régi, „kémiai függésben szenvedő” sejtek ez idő alatt egytől
egyig elhalnak. Az emlékek azonban megmaradnak, és ha esélyt adunk rá, újra
kapcsolatot találnak a függést kiváltó anyaggal.
A testnek a rák ellen
folytatott harcában intelligencia áll szemben intelligenciával.
A molekulák szintjén
tulajdonképpen a boldogságérzet és a rák elleni küzdelem tulajdonképpen azonos
egymással – mindkét dolgot nevezhetjük egyfajta gyógyító üzenetnek.
Az élet maga az
intelligencia, amely a különféle vegyületek hátán mindenhová eljut… Az
intelligencia szabadon eljuthat bárhová, oda is, ahová a molekulák nem képesek.
A neuropeptidek a gondolatok
hatására születnek, de vajon honnan erednek? a Félelem gondolata és a belőle
megszülető neuropeptid valamilyen módon kapcsolatban áll egymással egy
rejtélyes folyamatban, amely során a nem anyagi természetű gondolat anyaggá alakul
át.
A szubatomi részecskéket
hatalmas rések választják el egymástól, így az egyes atomok több mint 99,999
százaléka nem más, mint üres tér. Ez éppúgy igaz a levegőben található
hidrogénatomok, mint az asztal fájában lévő szénatomok vagy sejtjeink „szilárd”
atomjai esetében. Következésképpen minden egyes „szilárd” dolog
arányaiban éppolyan üres, mint maga a csillagközi űr.
A latin „mennyi”
kérdőszóból eredő kvantum kifejezés a legkisebb, még részecskeszerűnek
nevezhető egységet jelöli. A foton a fény egy kvantumja, mivel a fényt nem lehet
ennél kisebb egységekre bontani.
Ha az ember túlhalad az
atomokon, és elkezdi elektronokra, protonokra és még kisebb részecskéékre
bontani a DNS-t, egy kvantumeseménynek kell bekövetkeznie, különben abba a
kínos szituációba kerülnénk, hogy ki kellene jelentenünk, az élet a semmiből,
az anyag és energia nélküli részekből áll – mivel ha a szilárd
részecskéket egy bizonyos pontját tovább bontjuk, csakis a semmit kapjuk
eredményül. Kvantumszinten az anyag és az energia olyasvalamiből született meg, ami nem is anyag, és nem is energia. A fizikusok néha szingularitás néven
utalnak erre az őseredeti állapotra: ezt az elvont dolgot nem kötik az idő és a
tér korlátai, mivel valójában nem más, mint az univerzum e kiterjedt dimenzióinak
sűrítménye. Az elmélet szerint az ősrobbanás idején az egész világegyetem egy
szingularitásból pattant elő, ezt a szingularitást pedig úgy képzelhetjük el,
mint egy fajta, a legkisebb létező dolognál is kisebb „valamit”. A
teremtés döbbenetes eseménye azonban – ha más méretekben is – minden
egyes alkalommal lezajlik, amikor mondjuk a rózsa szóra gondolunk.
A szingularitást ma már elég
alaposan felderítettük: tudjuk, hogy nem a Nagy Bumm előtt létezett, mivel
kívül van az időn és a téren, következésképp itt és most kell léteznie;
valójában jelen van mindenütt, és nem kötik a múlt, a jelen vagy a jövő
korlátai.
A neuropeptidek csodálatos
képesség abban rejlik, hogy a fény sebességével reagálnak az elme utasításaira.
Véleményem szerint ennek az az oka, hogy a neuropeptidek valahol a kvantumzóna
határán „ücsörögnek”. A tudósok már megállapították, hogy több száz
ilyen neuropeptid létezik, és e vegyületek mindegyike létrejöhet a test bármely
pontján – innen pedig már csak egyetlen lépésre van az a felfedezés,
hogy bármely sejtünk képes létrehozni e vegyületeket. Ha ez bebizonyosodik,
bizonyítottá válik, hogy egész testünk „gondolkodó test”, az
intelligencia teremtménye és kiterjesztése.
Az intelligencia egyaránt
megnyilvánulhat gondolat és molekula formájában is.
A világegyetem összes tárgya
és eseménye kölcsönös kapcsolatban áll egymással, és reagálnak egymás
állapotváltozásaira. A Bell-tétel 1964-ben született meg, azonban a nagyszerű
angol csillagász, Sir Arthur Eddington már évtizedekkel korábban megsejtette e
kapcsolat létét, amikor kijelentette: „Egy elektron rezgésébe beleremeg
az univerzum.”
Napjaink elméleti
szakembereinek – köztük például a kizárólag a Bell-tétel
következményeivel foglalkozó brit fizikus, David Bohmnak – azt kell
feltételezniük, hogy létezik egy, az egész valóságot egybetartó
„láthatatlan mező”, amely mezőnek tudomása van az adott pillanatban
a világegyetem bármely pontján lezajló összes eseményről.
Eddington egyszer
kategórikusan kijelentette, fizikusként hisz abban, hogy „a világ
nyersanyagát az elme dolgai képezik.”
Az ősi Indiában úgy
tartották, hogy az intelligencia mindenütt jelen van; ezt az intelligenciát a
szanszkrit „nagy” szóból származó brahman névvel illették, és
egyfajta láthatatlan mezőnek képzelték el.
Az anyagi test atomok, az
elme pedig a gondolatok folyója, és e két folyót az intelligencia folyama
tartja össze.
A tobozmirigy a New Age
korában oly nagy becsben tartott, misztikus látószerv, az úgynevezett
„harmadik szem” forrása is.
mindnyájunknak szükségünk van
arra, hogy a Természet felszabadítsa igaz valónkat. Folyamatosan körülvesznek
bennünket a legerőteljesebb gyógyító hatások: a friss levegő, a napfény és a
szépség.
A kvantumokkal kapcsolatos
felfedezések képessé tesznek minket arra, hogy alámerüljünk saját atomjainkba,
és így visszaemlékezzünk magára a korai stádiumban létező univerzumra.
Láthatjuk hát, hogy az
üresség, a rezgés nullpontja nem valamiféle hiány, hanem minden létező dolog
kiindulópontja.
a gondolkodás során is a
semmiből „pattan elő” valamiféle anyagi dolog, azaz a neuropeptid.
Kijelenthetjük, hogy az
emberi test molekulákból áll, ám ugyanilyen jogosan állíthatjuk azt is, hogy
tapasztalások alkotják. Ez a meghatározás megfelel a saját énképünknek, amely
nem tudományos ugyan, de rugalmas, változékony és élő. Az említett másik
gyógyászat, a kvantumgyógyászat alapját pedig pontosan ezek a köznapi
tapasztalások képezik.
A légzés az élet alapvető
ritmusa, és minden más ritmus erre épül.
Ha az ember például náthával
akar megbetegíteni valakit, ahhoz többre van szükség egy vírusnál. A kísérletek
azt igazolják, hogy az embereknek akkor is mindössze 12 százaléka betegszik
meg, ha kémcsőben kitenyésztett náthavírusokat helyezünk közvetlenül az
orrnyálkahártyájukra. …
Az intelligenciát könnyen
behatárolhatjuk ugyan, mégsem lelhetünk rá a pontos helyére. Úgy tűnik, testünk hozzáértését a funkciójuk (emésztés, légzés, metabolizmus és így tovább)
szerint osztályozott részek komplexitásának köszönhetjük. Bár ez a
munkamegosztás kellőképpen valós, az intelligencia ettől még minden egyes
részben ugyanolyan marad, éppúgy, ahogy a tenger egyetlen cseppje is ugyanolyan
sós, akár maga az óceán egésze. Valójában a tengervíz nagyszerű példa erre. a
testfolyadék éppoly sós, minta az óceánok vize, és éppoly gazdag magnéziumban,
aranyban és egyéb nyomelemekben is. Az élet az óceánokban alakult ki, és csak
azért maradunk életben a szárazföldön, mert magunkkal hoztuk saját, belső
óceánunkat. Ha az ember megszomjazik, és megiszik egy pohár vizet, valójában e
belső óceán vízháztartását állítja helyre.
Minden egyes sejt egy parányi
érző lény. Legyen akár a májban, akár a szívben, akár a vesében, mindent
„tud”, amit mi, bár a maga módján „tudja” a dolgokat.
A gondolatok között mindig
megtalálható a csend egy pillanatnyi rése.
Az upanisadok írja:
„Az ember olyan, mint
két cseresznyefán üldögélő galamb: az egyik madár a gyümölcsöt eszi, a másik
pedig csendben figyel.” A csendes megfigyelő szerepét betöltő madár
jelképezi a mindenkiben ott élő, mély csendet,amely semminek tűnik ugyan, ám
valójában ebből ered az intelligencia. (196. oldal)
Az idejüket a lehető
legjobban hasznosító emberek általában időskorukban is megőrzik mentális
képességeiket, hiszen esetükben soha nem apad el az intelligencia áramlása.
A bölcsesség ősi tradícióit
javarészt mind olyan személyek hívták életre, akik önmagukon keresztül
felismerték a világmindenséget.
Az ősi indiai látók, a risik
már évezredekkel ezelőtt elmélkedtek azon a kérdésen, vajon a természet
egységes egészt alkot-e. A risik valamelyest hasonlítanak a szádhukra, mivel ők
is a csendnek és a lelki életnek szentelik magukat, ám jóval korábban éltek
náluk – ők vetetté papírra az ősi Védát, a napvilágra tárt igazság néven
is ismert szövegek gyűjteményét, és e mű megszületése valószínűleg az egyiptomi
piramisoknál is több ezer évvel korábbra tehető.
Ha manapság megkérdeznénk egy
indiai embert, mi az a Véda, a risik szavait tartalmazó könyvekre mutatna;
valójában azonban a Véda a risik élő tudatossága. Ezek az emberek oly mélyen
átlátták a dolgok alapvető természetét, hogy – legalábbis a Jóga
Vaszistha tanúsága szerint – még maga Isten is a lábukhoz kuporodott
tanulni. …
E lapokon azonban nem a risik
spirituális értékeire és tudására szeretném fektetni a hangsúlyt. Az emberi
történelem során egészen a közelmúltig minden kultúra szabadon vegyítette
egymással a vallást, a pszichológiát, a filozófiát és a művészetet, így hozva
létre egy homogén egészt.
A risik hozzánk hasonlóan
képesek voltak téré, idővé anyaggá és energiává lebontani a természetet, ám
hátat fordítottak ennek a megközelítésnek, amely manapság teljes mértékben
uralja látás- és gondolkodásmódunkat. Ehelyett úgy döntöttek, hogy az
elképzelhető leggyakorlatiasabb módon oldják meg ezt a problémát. Úgy
határoztak, hogy átkelnek a résen, és valóban belépnek a kérdőjeles zónába, oda, ahová a gondolkodás nem képes eljutni. Ezt tudatosságuk egy egyszerű,
mégis mélyreható következményekkel járó „csavarjának” segítségével
tették meg, amelynek során mintegy „kifordították” az objektív
világot. Ehhez meglepő módon kellett szemlélniük a természetet.
Az alábbi ábra talán segít,
hogy jobban megértsük ezt a csavart:
___________________ ____________________
ÉBRENLÉT
/ ALVÁS / ÁLMODÁS
_____________
RÉS _______________
Ez az ábra éppoly
megalapozott, mint az előző, azonban tisztán szubjektív módon ábrázolja a
világot. Ahelyett, hogy a teret, az időt, az anyagot és az energiát
„külső” dolgoknak tartották volna, a risik úgy nyilatkoztak, hogy a
valóság „idebent”, az ember tudatos figyelmével kezdődik. Érvelésük
szerint az ember bármely adott pillanatban a szubjektív tudatosság fenti három
állapotának valamelyikében létezik, azaz évagy ébren van, vagy alszik, vagy
álmodik, és valóságát mindig az adott állapotban érzékelt dolgok alkotják.
Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a valóság más és más a
tudatosság különböző állapotaiban; például az álmunkban látott tigris nem
azonos azzal a tigrissel, amelyet ébrenlétünk során látunk. E két állat
teljesen eltérő törvényeknek engedelmeskedik, és ehhez hasonlóan az alvás
állapotának törvényei sem lehetnek azonosak az ébrenléti vagy az álmodó állapot
törvényeivel, jóllehet tudatos elménk nem ismeri ez utóbbi állapotot.
Amikor a risik alaposabban
megvizsgálták ezen állapotokat, felfedezték, hogy egyfajta rések választják el
őket egymástól, és ezek a rések mintegy sarokpontonként szolgálnak, mivel az
egyes valóságok általuk fordulhatnak át egymásba. Például közvetlenül azelőtt,
hogy eleaudnánk, az elme fokozatosan elhagyja az ébrenléti állapotot, csökkenti
az érzékszervek tevékenységét, és lezárja az ébren megtapasztalt világot, ám
mielőtt valóban álomba merülne, a két állapot találkozási pontjánál megnyílik
egy kis rés, amely pontosan megegyezik az egyes gondolatok közt észlelt réssel:
olyan ez a rés, akár egy, mind az ébrenléten, mind az alváson túl található
mezőre nyíló ablak. Ez a felismerés tette lehetővé, hogy a risik, alámerülvén
ebbe a résbe, meghaladják az érzékszervek hagyományos korlátait.
Figyelembe véve, hogy a
nyugati világot általában gyakorlatiasnak, a keletit pedig misztikusnak
tartjuk, lenyűgöző a tudat, hogy a risik minden kvantumfizikusnál mohóbban
vágytak a közvetlen tapasztalásokra. Szubjektív megközelítési módjukat a
szanszkrit „egység” szóból eredő kifejezéssel jógának nevezzük.
Az elmében bekövetkező
változások a testben is változásokat idéznek elő.
A depressziós személyek hiába
próbálnak pozitív módon viselkedni, mindig depressziót árasztanak magukból, az
ellenséges emberek pedig még akkor is a feje tetejére tudják állítani a
környezetüket, ha a legártalmatlanabb dolgok hagyják el a szájukat.
A meditáció valójában egy
módszer arra, hogy új hangokat fogjunk le a hegedűhúron. A transzcendencia
folyamata elválasztja az elmét megszokott szintjétől, és átmenetileg lehetővé
teszi, hogy bármilyen adott szinttől függetlenül létezzen. Az elme ilyenkor
egyszerűen megtapasztalja a csendet, megszabadul minden gondolattól,
érzelemtől, motivációtól, kívánságtól, félelemtől – egyszóval mindentől.
Amikor aztán visszatér a megszokott hangjához (azaz a megszokott tudatossági
szintre), már szert tett némi mozgásszabadságra.
Sankara szerint minden
félelmünk illúziókból táplálkozik, és valójában egyetlen valós dolgot sem lehet
elkülöníteni attól, amit valósnak hiszünk.
A retinát borító
idegvégződések csak az agy kiterjesztései.
A látás és a tapintás közötti
valódi különbség az agyunkban jön létre.
Semmi sem jó vagy rossz, puha
vagy kemény, fájdalmas vagy kellemes – minden attól függ, hogyan éljük
meg a dolgot. Ugyanez igaz a betegségekre is. Egy betegség nem pusztán egy
külső organizmus testünk molekuláival létesített molekuláris kapcsolata.
… Csak egy a nyolchoz az esélye annak, hogy megbetegszünk, ha
náthavírus-koncentrátumot cseppentenek az orrunkra. Még csak nem is a vérünkben
áramló méreganyagokról vagy az elvadult sejtek burjánzásáról van szó. A risik
nézőpontja szerint a betegség az általunk megélt pillanatok egy adott
sorrendje, amely során értékeljük az egész világból, többek közt a testünkből
felénk áramló, hatalmas mennyiségű adat minden apró darabkáját.
Mindennapi életem során két
világért vagyok felelős: a bennem lévő, kicsiny és az engem körülvevő, hatalmas
világért. … Miden pillanatban végtelen lehetőségek tárulnak fel előttem,
amelyek segítségével alakíthatom a világomat, mivel annak nincs más alakja,
csak amit én adok neki. …Az univerzumban semmi sem olyan fontos, mint a
benne való részvételünk milyensége, hogyanja.
Sigmund Freud sok éven át
próbált leszokni a dohányzásról, miután az orvosa felvilágosította, hogy a
normál adagját jelentő napi húsz szál cigaretta káros a szívére. Egyszer hét
éven át sikerült is leküzdenie nikotinéhségét, ám egyre hevesebb szívdobogást
tapasztalt. Ráadásul kibírhatatlanul depresszióssá vált, míg végül ismerősei
rávették, hogy gyújtson rá újra. Később életrajzírójának azt mondta:
„emberi erővel elviselhetetlen szenvedésben volt része”.
Minden egyénben szilárdan
tudatosodnia kell annak, hogy az univerzum életének részét képezi, és olyan
kapcsolatban áll a világegyetemmel, amilyen kapcsolatban az egyes sejtek állnak
a test egészével.” (Maharisi)
Míg a legtöbb embert az
anyagi hatalom foglalkoztatja, a risiket a tudatosság hatalma érdekelte.
Bizonyos területeken (például
a zene, a matematika vagy a kvantumfizika terén) nem érhetnénk el haladást a
mély csend állapotában alkotó lángelmék nélkül.
Az immunrendszer képes a
tanulásra…
„Amit látsz, azzá
válsz.” Másképp fogalmazva, csakis a világ érzékelésének élménye
határozza meg azt, akik vagyunk.
Az élet a végtelen
lehetőségek mezeje…
Az egészséges emberek idős
korukban sem feltétlenül épülnek le…. A szenilitás számos, korábban
maradandónak tartott tünete visszafordítható. Ezek a tünetek nem az agy
hanyatlásának jelei, hanem a helytelen táplálkozás, az elszigeteltség, a
dehidratáció és más környezeti tényezők mellékhatásai.
A rendszeresen meditáló
személyek akár öt-tizenkét évvel is csökkenthetik biológiai életkorukat….
Az öregedést a tudatosságunk irányítja.
DNS-ünk emlékszik minden,
bármely emberi lénnyel valaha is megtörtént dologra.
A meditáció fontossága abban
rejlik, hogy kiszabadítja az elmét megszokott korlátai közül, és kiterjeszti
azt a tudatosság korlátlan állapotába.
Meditáció során az elme
alámerül, és csendként tapasztalja meg önmagát, az üdvösség pedig – az
intelligenciához hasonlóan – ebben a csendben lakozik.
Ha egyszer már
megtapasztaltuk a boldogságot, kialakul a test és az elme közötti kapcsolat.
Ha a DNS, az elme és a test
nincs tökéletes összhangban egymással, e három tényező által alkotott kör
megtörhet. Az ájurvéda szerint számos betegség akkor alakul ki, amikor ilyen
törés jön létre az üdvösségben. Az üdvösség ilyenkor úgymond elfolyik a három
tényezőt összekötő csatornából, elvetve a sejtek intelligenciáját. A törés
kijavításához egy speciális jelet kell küldenünk ebbe a körbe, és ezt a jelet
nevezzük őshangnak.
A risik szerint a világ
alapvető szintjét különféle hangok alkotják. Mivel e hangok minden egyéb
dolognál korábban jöttek létre, őseredeti hangoknak nevezték őket – innen
az őshang-technika neve.
Egyetlen hangból még nem
jöhet létre az egész univerzum, a risiknek kezdetben azonban csak egyetlen
hang, az OM-nak nevezett rezgés állt a rendelkezésére, amely hang az általunk
ősrobbanásnak hívott esemény bekövetkezésekor jött létre. Az ÓM egy jelentés
nélküli szótag: egyszerűen csak a kozmikus csendet megtörő első hanghullámra
utal. Ahogy ez a hullám számtalan kisebb részre bomlott szét, az ÓM különféle
alfrekvenciákra vált, amelyek aztán létrehozták univerzumunkban az anyagot és
az energiát.
Az ájurvéda arra hív fel
bennünket, hogy a betegségek okait a tudatosság egy mélyebb szintjén keressük,
mivel itt lelhetünk rá a lehetséges gyógymódokra is.
Mindig is azon a véleményen
voltam, hogy ha valaki nagyon komolyan veszi magát, az nagymértékben toxikus
hatású az elmére. (Szenvedélybetegségek 136. oldal)
Onnantól kezdve, hogy a
televíziókészülékek kezdtek megjelenni az otthonokban, fontos változások vették
kezdetüket emberek millióinak életvezetésében. A változások azóta is tartanak
egészen napjainkig, csak felgyorsultak….Azok az emberek, akiknek sikerült
a tekintetüket egy hétnél tovább távol tartani a képernyőtől, ekkor kezdik el
magukat jól érezni új életstílusukban.
Egy kiváló pszichoanalitikus
úgy definiálta az unalmat, hogy az „vágyakozás arra, hogy
vágyakozzunk”.
A tökéletes egészség
ájurvédikus fogalma abból indul ki, hogy a test, az elme és a szellem igazából
egy és ugyanaz – éppen ezért akkor vagyunk tökéletesen egészségesek, ha a
természetünk testi, szellemi és spirituális oldala eredményesen és
összehangoltan működik
A meditáció a kényszeres
cselekvés ellenpontja vagy antitézise.
Az orosz regényíró, Fjodor
Dosztojevszkij azt állította a tizenkilencedik században, hogy a társadalomnak
három különböző dolog átélését kell lehetővé tennie az embereknek, hogy
elégedettek legyenek: csodákat, misztériumokat és spirituális útmutatást. És
azt is mondta, hogy a társadalom számára sokkal fontosabb, hogy az emberek ezt
a három dolgot megélhessék, mint az, hogy kielégítsék testi szükségleteiket.
…extázisra szükségünk
van. Ugyanolyan elemi szükségletünk, mint az étel, a víz vagy a levegő.
…a lélek táplálása
legalább olyan alapvető létszükséglet, mint az evés.
Lelki életünk közvetlen
hatást gyakorol testünk műküdésére, beleértve a metbolizmust (anyagcsere), az
emésztést, a légzést és minden más testi működést.
Az alkohol, a kábítószer és a
veszélyes szexuális magatartás mind-mind olyan szükségletet elégít ki –
miközben alapvetően a testre hat - , amely a lényegét illetően nem igazán
fizikai természetű.
Egy történész azt a
megállapítást tette, hogy mindössze két, általánosan elterjedt találmány
található meg minden kultúrában. Az első ilyen általános civilizációs találmány
a kenyér, illetve a tészta valamilyen formájának a kifejlesztése, míg a másik
„a természetes fermentáció folyamatának a felfedezése és alkalmazása.
Minden gondolatnak és
érzelemnek fizikai jelei jelentkeznek a testünk egészén, nyilvánvaló, hogy az
elme és a test igazából egy.
Az alkoholisták néhány
százaléka olyan látványos megvilágosodáson megy keresztül, amelyet csak a
vallásos megvilágosodáshoz lehet hasonlítani, amikor rájön, hogy valamely
felsőbb hatalom kezében van a sorsa. Más szóval: egyfajta eksztázist él át.
Talán magát a betegséget úgy
is értelmezhetjük, mint egy arra tett elvetélt kísérletet, hogy az alkoholista
eljusson erre a pontra – pokolra szállás, amelynek meg kell előznie a
paradicsomi látomást.
A túlzásba vitt ivás igazi
gyógyszere a szenvedélyes vallásos hit.
Az egyetlen bármiféle
szenvedélybetegségre adható gyógymód úgy érhető el, ha nagyon erős belső
spiritualitást élünk át.
A kábítószerezés azoknak a
férfiaknak és nőknek válik a szenvedélybetegségévé, akiknek a hétköznap élete
hasonlatos a sivatagai vándorláshoz, akik híján vannak minden örömnek és
spirituális tápláléknak.
Németországban nem sokkal
azután, hogy feltűnt, halállal büntették a dohányzást. Oroszországban a
dohányosokra kasztrálás várt, Amerikában pedig még nem is olyan rég, 1909-ben
is tíz államban tiltotta törvény a dohányzást.
Saját magán kívül senki más
nem tudja önnek megmondani, mennyi „legyen” a súlya, vagy hogy
mennyit „kell” ennie. Ezeket csak egyedül ön tudja igazán.
Mindössze meg kell hallania, mit mond önnek a testében rejlő bölcsesség.
